A Machetét Robert Rodriguez rendezte, ebből következően végig lehetne most menni Rodriguez-korpusz csúcspontjain és hullámvölgyein, de nem tesszük, ez ugyanis mégsem Rodriguez filmje.
Hanem Danny Trejóé.
A Los Angeles-i születésű volt építőmunkásé, aki rövid ideig versenyszerűen bokszolt is, míg a börtön és a heroin derékba nem törte karrierjét. Miután leülte büntetését és a börtönben a függőségétől is megszabadult, a nyolcvanas évek közepén egy ismerőse révén bekerült Hollywoodba, és úgy tűnt, Trejo az amerikai álom egyik kegyeltje lett. Valójában az elmúlt két és fél évtized pokoljárás lehetett a hispano-amerikai mészáros lelkének.
Mészárost mondok, mert ezt az imázst kényszerítette a filmes álomgyár a fiatal Dannyre. Pedig első szerepét az 1985-ös Szökevényvonatban kapta, ahol mint agilis ökölvívót láthattuk egy mexikói börtönben – Trejo itt szó szerint önmaga múltjával küzdött, a mű bokszjelenetei saját identitásválságának parafrázisaként is értelmezhetők. De látni a fiatal Danny szemében, mozdulataiban a jóságot, a tisztességes küzdelemre és életre törekvést, amivel szemben áll az őt körülvevő bűnös környezet minden romlott értéke. Ebben a Koncsalovszkij-gyöngyszemben Trejo olyan, mint a XII. századi ófrancia trubadúrlíra lovagjai: a bűnnel dacolva próbál tiszta életet élni, miközben érzi, hogy el fog bukni.
Sajnos, mint ahogy erre a harcra e korai film cselekménye sem adott megnyugtató feloldozást, úgy a színész további karrierje sem adott lehetőséget a Danny Trejóban rejlő lovagnak – és ezért főként a már említett Robert Rodiguez hibás. Rodriguez, aki felkarolta Trejót, de sorra aggatta rá a karikírozottan negatív hősök gúnyáit, akár a Desperadóban, akár az Alkonyattól pirkadatigban, akár a Volt egyszer egy Mexikóban adott neki szerepet. És Rodriguez példáját követte egész Hollywood: Trejo hiába brillírozhatott olyan filmtörténeti monumentumokban, mint a Szemtől szemben vagy a Holló 4., minden alkalommal a celluloidgonosz skatulyájába gyömöszölték.
Egy vicc, a Terrorbolygó poénnak szánt Machete-trailere kellett ahhoz, hogy Danny Trejo rátalálhasson a benne rejlő lovagra. A trailert látva a színész rajongói követelni kezdték a nem létező Machete-filmet, és ezzel nyilvánvalóvá tették, hogy elegük van a mészáros háttérfigurából – nekik az igazi Danny Trejo kell. Rodriguez mentségére csak annyi hozható fel, hogy a nyomásnak engedve ezután tényleg leforgatta a filmet, és megadta Danny Trejónak élete első főszerepét. Machete Cortez megszületett.
Bár Machetében és az ófrancia trubadúrokban sok a közös vonás, más világ szülöttei ők. A szerelem és a lovagi becsület eszményítése Machete életét is áthatja, és az imádott nő nála is magasabb rendű (itt: büntetlen előéletű) lény, akivel csak a próbatételek után egyesülhet – ha egyáltalán! De Machete nem dalokkal és pengetős hangszerkísérettel meséli el történetét. Az ő provanszál éneke a bozótvágó kés, lanthúrja pedig a kitépett vékonybél, mint azt majd a film egyik kulcsjelenetében látni fogjuk. Mégis, minden erőszakosságával együtt Machete Danny Trejo eddigi legemberibb figurája. Ha ma élnének minnesängerek, bizonyára róla írnának dalt.
Danny Trejo Machete Cortez figurájával 66 évesen megtalálta önmagát, és valójában csak most tudta megnyerni azt a bokszmeccset, amit a Szökevényvonatban elkezdett – végleg legyőzte a volt heroinfüggő, rossz utakra tévedt építőmunkást.
Zárásul felhívnám a figyelmet egy lehetséges értelmezési aspektusra, ami talán segít értő szemmel nézni a filmet, még ha egy előttünk annyira ismeretlen világot mutat is be. Machete a mexikói határ mellett élve küzd a perifériára szorultakért, ezért különösebb absztrakciós erőltetés nélkül kijelenthetjük, hogy harca a peremkerületi angszt manifesztumaként is felfogható. Úgy tudom, önök közül többen éltek, dolgoztak évekig Újpesten, így ez nem lehet ismeretlen önök előtt. Kérem, keressék meg magukban a bennünk élő Machetét, miközben szemtanúi lesznek annak, ahogy Danny Trejo útkeresése végéhez ér. Jó szórakozást kívánok a filmhez!
